Beszűkültek a 30-as korosztály megtakarítási lehetőségei.
Közvélemény-kutatás szerint a
válaszadók 53 százaléka szerint már 20-30 éves korban el kellene kezdeni
az öngondoskodást. Ezzel szemben ugyanakkor a harmincasok csupán 14
százaléka nyilatkozott úgy, hogy van annyi tartaléka, hogy ne kelljen
aggódnia a jövője miatt.
Háromnegyedük szerint az öngondoskodás csupán a
pénzről szól, és kétharmaduk gondolja úgy, hogy nincs elegendő eszköze
arra, hogy elkezdje az öngondoskodást.
A beszűkülő megtakarítási lehetőségekre hívja fel
a figyelmet az is, hogy a 30-39 évesek mindössze 17 százalékának van
valamilyen megtakarítása. Ez a generáció a kiadásaiból 24 százalékot
költ lakásfenntartásra, rezsire. Az élelmiszerek vásárlása újabb 21
százalékos költséget jelent a családoknak, a közlekedés pedig 12
százalékkal a harmadik legnagyobb tétel.
A válaszadók 48 százaléka jelölte meg legnagyobb tételnek a lakáscélú
kiadásokat, míg 36 százalékuk mondta azt, hogy a legnagyobb a
hiteltörlesztések fizetése.
A kötelező kiadások mellett rezsi, lakáshitel, étel, közlekedés,
amelyek összesen 57 százalékra rúgnak a harmincas korosztály
költségeiből, a kiadások között csak a 4.-5. helyen jelenik meg a
megtakarítás, és ott is csak 10-11 százaléka említi a válaszadóknak.
A harmincas korosztály inkább életbiztosításban tartja
megtakarításait: 25 százalékban választották ezt a formát, vagy önkéntes
nyugdíjpénztárba fizetnek be; ezt 8 százalék jelölte meg. A húszas
korosztály 53 százalékának van betéti számlája és csak 16 százalékukra
jellemző az életbiztosítás, nyugdíjra pedig ez a generáció még nem
spórol - derül ki a közleményből.
Félünk a nyugdíjazástól
Több Biztosító 2013 májusában, reprezentatív
felmérést végzett a 30-60 éves lakosság körében, hogy feltérképezze a
megtakarításokkal, öngondoskodással és nyugdíjjal kapcsolatos
véleményeiket.
A kutatás során kiderült, hogy a megkérdezettek háromnegyede aggódik a nyugdíjas évei miatt. A megkérdezettek 75 százaléka a nyugdíjtól, a szűkös anyagiaktól félnek, míg 22 százalékuk tart attól, hogy lesz-e egyáltalán fedél a feje fölött idős korára. 53 százalékuk a betegségektől retteg, 40 százalékuk pedig attól, hogy nem fogják tudni ellátni önmagukat idős korukban. A 36 százalék , attól tart, hogy idős korában nem lesz a közelében családja
A félelmeken túl persze mindenkinek van egy pozitív elképzelése, vannak álmai arról, hogy miként szeretnék tölteni nyugdíjas éveiket. Ha ezek a vágyak és álmok konkrét célként lebegnek az ember szeme előtt, a mindennapok nehézségeit is könnyebb átvészelni. Aki nap, mint nap akár apró lépéseket is tesz vágyaiért, az nyugdíjas éveire boldogan és kiegyensúlyozottan élhet. A megkérdezettek válaszai alapján kialakult kép túlnyomórészt pont egy ilyen aktív, boldog párkapcsolatban töltött nyugdíjas életformáról tanúskodik. A legtöbben családjukkal szeretnék idejük nagy részét tölteni, emellett az olyan hobbi tevékenységek, mint a kertészkedés, a sütés-főzés is a boldog nyugdíjasról kialakult kép részei.
A felmérés kitért arra is, hogy a megkérdezetteknek mi a 3 legnagyobb álmuk, tervük nyugdíjas éveikre, amit mindenképpen véghez szeretnének vinni életükben – tehát mi szerepel a bakancslistájukon? A felmérés eredményei alapján a megkérdezettek akkor éreznék magukat igazán boldognak nyugdíjas éveik alatt, ha világot láthatnának, utazhatnának, legyen az akár egy világkörüli út, egy európai autós körutazás vagy akár egy motoros barangolás.
A válaszok alapján ez az álom jelenlegi életszakaszukban nem biztos, hogy megvalósulhat az idő, vagy a pénz hiánya miatt, ezért tervezik azt, hogy majd nyugodt nyugdíjas éveikben bepótolják a lemaradást.
Minden negyedik megkérdezett említette, hogy nyugdíjas éveiben idegen nyelvet szeretne tanulni. Ez az álom főként az 50-60 évesek, a nők és az érettségivel nem rendelkező, alacsony végzettségűek körében szerepel a fő tervek között.
A 30-39-es éveikben járó felsőfokú végezettséggel rendelkező férfiak extrém, vakmerő élményeket is át szeretnének még élni idősebb korukban derült ki a felmérésből.
Minden tizedik válaszadó teljesítménytúrára szeretne menni, valamint a listán elől szerepel még az ejtőernyős ugrás, a hegymászás és a lovaglás is.
Érdekes tény, hogy az egyéb kategóriában a további célok, álmok között az esetek nagy arányában a családdal, unokákkal való időtöltés szerepel. Tehát a válaszadók ezen hányadának a családja az álma, az hogy a családja körében legyen és lássa felcseperedni unokáit.
Természetesen mindenki tisztában van vele, hogy a gondtalan nyugdíjas évekhez megfelelő pénzügyi háttérre is szükség van, amiért már időben tenni kell. A felmérés eredményei alapján a megkérdezettek 46 százalékának van valamilyen megtakarítása. A megtakarítók több mint fele előre látóan már nyugdíjas éveire takarékoskodik, míg 60 százalékuk az esetleges váratlan kiadások vagy egy esetleges munkahely elvesztés esetén bekövetkező jövedelem-kiesés fedezésére képez alapot.
Főként a 40-es korosztálynak jelent nagyobb kiadást a gyermekek jövőjének megalapozása, ezt a megkérdezettek harmada jelölte meg megtakarítási célként, ami nem meglepő, hiszen a nyugodt és békés családi körben eltöltött nyugdíjas évek álomképéhez, a legfontosabb az utódok biztonságos és stabil jövője.
A megkérdezettek számára a céljaik eléréséhez nem csupán a fedezet megléte a fontos, hanem annak mértéke is, hiszen a különböző álmokhoz különböző értékű megtakarításokra van szükség.
A felmérés kitért arra is, hogy mekkora nettó nyugdíj mellett éreznék azt a megkérdezettek, hogy olyan nyugdíjas éveik lennének, amit megálmodtak maguknak. A válaszadók 70 százaléka nettó 150 ezer Ft feletti nyugdíjjal érezné azt, hogy olyan nyugdíjas évei lennének, mint szeretné; ezen belül 37 százalékuk nettó 220 ezer Ft feletti nyugdíjjal érezné magát nyugodtan.
A magasabb elvárt nyugdíj főként a budapestiekre és a felsőfokú végzettségűekre jellemző. Ennél alacsonyabb, nettó 150 ezer Ft alatti nyugdíjjal a megkérdezettek 31 százaléka lenne elégedett.
Ugyanakkor érdekes tény, hogy a megtakarítással rendelkező válaszadók körében az átlagnál jóval magasabb azok aránya, akik alacsonyabb (nettó 151-220 ezer Ft-os) nyugdíjjal is beérné. Akinek tehát már most van tartaléka, annak a jövő sem annyira keserű.
A kutatás során kiderült, hogy a megkérdezettek háromnegyede aggódik a nyugdíjas évei miatt. A megkérdezettek 75 százaléka a nyugdíjtól, a szűkös anyagiaktól félnek, míg 22 százalékuk tart attól, hogy lesz-e egyáltalán fedél a feje fölött idős korára. 53 százalékuk a betegségektől retteg, 40 százalékuk pedig attól, hogy nem fogják tudni ellátni önmagukat idős korukban. A 36 százalék , attól tart, hogy idős korában nem lesz a közelében családja
A félelmeken túl persze mindenkinek van egy pozitív elképzelése, vannak álmai arról, hogy miként szeretnék tölteni nyugdíjas éveiket. Ha ezek a vágyak és álmok konkrét célként lebegnek az ember szeme előtt, a mindennapok nehézségeit is könnyebb átvészelni. Aki nap, mint nap akár apró lépéseket is tesz vágyaiért, az nyugdíjas éveire boldogan és kiegyensúlyozottan élhet. A megkérdezettek válaszai alapján kialakult kép túlnyomórészt pont egy ilyen aktív, boldog párkapcsolatban töltött nyugdíjas életformáról tanúskodik. A legtöbben családjukkal szeretnék idejük nagy részét tölteni, emellett az olyan hobbi tevékenységek, mint a kertészkedés, a sütés-főzés is a boldog nyugdíjasról kialakult kép részei.
A felmérés kitért arra is, hogy a megkérdezetteknek mi a 3 legnagyobb álmuk, tervük nyugdíjas éveikre, amit mindenképpen véghez szeretnének vinni életükben – tehát mi szerepel a bakancslistájukon? A felmérés eredményei alapján a megkérdezettek akkor éreznék magukat igazán boldognak nyugdíjas éveik alatt, ha világot láthatnának, utazhatnának, legyen az akár egy világkörüli út, egy európai autós körutazás vagy akár egy motoros barangolás.
A válaszok alapján ez az álom jelenlegi életszakaszukban nem biztos, hogy megvalósulhat az idő, vagy a pénz hiánya miatt, ezért tervezik azt, hogy majd nyugodt nyugdíjas éveikben bepótolják a lemaradást.
Minden negyedik megkérdezett említette, hogy nyugdíjas éveiben idegen nyelvet szeretne tanulni. Ez az álom főként az 50-60 évesek, a nők és az érettségivel nem rendelkező, alacsony végzettségűek körében szerepel a fő tervek között.
A 30-39-es éveikben járó felsőfokú végezettséggel rendelkező férfiak extrém, vakmerő élményeket is át szeretnének még élni idősebb korukban derült ki a felmérésből.
Minden tizedik válaszadó teljesítménytúrára szeretne menni, valamint a listán elől szerepel még az ejtőernyős ugrás, a hegymászás és a lovaglás is.
Érdekes tény, hogy az egyéb kategóriában a további célok, álmok között az esetek nagy arányában a családdal, unokákkal való időtöltés szerepel. Tehát a válaszadók ezen hányadának a családja az álma, az hogy a családja körében legyen és lássa felcseperedni unokáit.
Természetesen mindenki tisztában van vele, hogy a gondtalan nyugdíjas évekhez megfelelő pénzügyi háttérre is szükség van, amiért már időben tenni kell. A felmérés eredményei alapján a megkérdezettek 46 százalékának van valamilyen megtakarítása. A megtakarítók több mint fele előre látóan már nyugdíjas éveire takarékoskodik, míg 60 százalékuk az esetleges váratlan kiadások vagy egy esetleges munkahely elvesztés esetén bekövetkező jövedelem-kiesés fedezésére képez alapot.
Főként a 40-es korosztálynak jelent nagyobb kiadást a gyermekek jövőjének megalapozása, ezt a megkérdezettek harmada jelölte meg megtakarítási célként, ami nem meglepő, hiszen a nyugodt és békés családi körben eltöltött nyugdíjas évek álomképéhez, a legfontosabb az utódok biztonságos és stabil jövője.
A megkérdezettek számára a céljaik eléréséhez nem csupán a fedezet megléte a fontos, hanem annak mértéke is, hiszen a különböző álmokhoz különböző értékű megtakarításokra van szükség.
A felmérés kitért arra is, hogy mekkora nettó nyugdíj mellett éreznék azt a megkérdezettek, hogy olyan nyugdíjas éveik lennének, amit megálmodtak maguknak. A válaszadók 70 százaléka nettó 150 ezer Ft feletti nyugdíjjal érezné azt, hogy olyan nyugdíjas évei lennének, mint szeretné; ezen belül 37 százalékuk nettó 220 ezer Ft feletti nyugdíjjal érezné magát nyugodtan.
A magasabb elvárt nyugdíj főként a budapestiekre és a felsőfokú végzettségűekre jellemző. Ennél alacsonyabb, nettó 150 ezer Ft alatti nyugdíjjal a megkérdezettek 31 százaléka lenne elégedett.
Ugyanakkor érdekes tény, hogy a megtakarítással rendelkező válaszadók körében az átlagnál jóval magasabb azok aránya, akik alacsonyabb (nettó 151-220 ezer Ft-os) nyugdíjjal is beérné. Akinek tehát már most van tartaléka, annak a jövő sem annyira keserű.
Nyugdíjpénztárak
Nyugdíjpénztárak elfogyóban ...
2013 év végére már kevesebb mint 1,2 millió tagja maradt az önkéntes nyugdíjpénztáraknak az MNB adatai szerint, vagyis egy év alatt ismét több mint 40 ezerrel csökkent a tagságuk.
A szolgáltatásban részesülők száma nem egészen 20 ezer volt, az új belépőké pedig meghaladta a 24 ezret. A csökkenés mögött tehát nem az áll, hogy a nyugdíjba ment tagságot nem sikerült pótolni, hanem az, hogy a nem fizető tagokat a pénztárak egy része kizárta, csaknem 17,5 ezer ember tagsága szűnt így meg. A fogyatkozó tagság ellenére a bevételek nőttek valamelyest, összesen 89 milliárd forint volt a befizetés. A korábbi évek tendenciája folytatódott, a tagdíj egyre kisebb hányada származik a munkáltatóktól, és egyre nagyobb az egyén befizetések volumene, tavaly már 49,4 milliárd forintot tett ki.
A szolgáltatási kiadások volumene a felét sem érte el a 2012-esnek, mindössze 24 milliárd forint volt, a tízéves várakozás után felvett pénz 28 milliárd forintot tett ki, ez szintén alacsonyabb a 2012-esnél. A teljes pénztári vagyon az év végén 994 milliárd forintra rúgott, az átlagos tagi egyenleg megközelítette a 840 ezer forintot. A hozamokra tavaly sem lehetett panasz, a befektetési tevékenység eredménye a pénztáraknál 71,6 milliárd forintot tett ki, ez körülbelül 7,8 százalékos éves hozamnak felel meg.
A magánkasszák taglétszáma is csökkent kis mértékben, az év végén 62 415 tagjuk maradt a magánnyugdíjpénztáraknak. A tagoknak 193 milliárd forintnyi vagyonuk volt, az átlagos egyenleg tehát 3,1 millió forint körül volt az egyéni számlákon. A befektetési tevékenység eredménye a 13,48 milliárd forintot tett ki, ami 7 százalék körüli hozamot jelent éves szinten.
2013 év végére már kevesebb mint 1,2 millió tagja maradt az önkéntes nyugdíjpénztáraknak az MNB adatai szerint, vagyis egy év alatt ismét több mint 40 ezerrel csökkent a tagságuk.
A szolgáltatásban részesülők száma nem egészen 20 ezer volt, az új belépőké pedig meghaladta a 24 ezret. A csökkenés mögött tehát nem az áll, hogy a nyugdíjba ment tagságot nem sikerült pótolni, hanem az, hogy a nem fizető tagokat a pénztárak egy része kizárta, csaknem 17,5 ezer ember tagsága szűnt így meg. A fogyatkozó tagság ellenére a bevételek nőttek valamelyest, összesen 89 milliárd forint volt a befizetés. A korábbi évek tendenciája folytatódott, a tagdíj egyre kisebb hányada származik a munkáltatóktól, és egyre nagyobb az egyén befizetések volumene, tavaly már 49,4 milliárd forintot tett ki.
A szolgáltatási kiadások volumene a felét sem érte el a 2012-esnek, mindössze 24 milliárd forint volt, a tízéves várakozás után felvett pénz 28 milliárd forintot tett ki, ez szintén alacsonyabb a 2012-esnél. A teljes pénztári vagyon az év végén 994 milliárd forintra rúgott, az átlagos tagi egyenleg megközelítette a 840 ezer forintot. A hozamokra tavaly sem lehetett panasz, a befektetési tevékenység eredménye a pénztáraknál 71,6 milliárd forintot tett ki, ez körülbelül 7,8 százalékos éves hozamnak felel meg.
A magánkasszák taglétszáma is csökkent kis mértékben, az év végén 62 415 tagjuk maradt a magánnyugdíjpénztáraknak. A tagoknak 193 milliárd forintnyi vagyonuk volt, az átlagos egyenleg tehát 3,1 millió forint körül volt az egyéni számlákon. A befektetési tevékenység eredménye a 13,48 milliárd forintot tett ki, ami 7 százalék körüli hozamot jelent éves szinten.
20 százalékos , évi legfeljebb 130 ezer forintos személyijövedelemadó-kedvezmény jár
20 százalékos , évi legfeljebb 130 ezer forintos személyijövedelemadó-kedvezmény jár, használja ki!
Noha a nyugdíjprobléma a legfiatalabbak számára a legégetőbb, a 26 és 35 év közötti korosztály 60 százaléka, míg a 25 évnél fiatalabbak 62,6 százaléka még egyáltalán nem hallott arról, hogy 2014 január elsejétől ismét 20 százalékos , évi legfeljebb 130 ezer forintos személyijövedelemadó-kedvezmény jár a nyugdíjbiztosításra befizetett összegekre.
2014-től a magyarok közel 30 százaléka tud többet félretenni a jövedelméből nyugdíjcélú megtakarításokra, mint a korábbi években, ám egyes megyékben majdnem minden második ember még mindig úgy gondolja, hogy az időskori anyagi biztonság megteremtése kizárólag az állam feladata. Közvélemény-kutatás alapján több mint 43 ezer fő megkérdezésével elvégzett legfrissebb kutatásából. A fiatalabbak a munkáltatójuktól és a törvényalkotóktól várják a motivációt a nyugdíjcélú öngondoskodáshoz.
A kutatásban megkérdezettek 29,96 százaléka tud az idei évtől többet elkülöníteni a jövedelméből megtakarításokra, mint a korábbi években. A felmérés szerint a főváros mellett csak Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyékben magasabb azok száma, akik képesek havonta megtakarítani, mint azoké, akik egy forintot sem tudnak rendszeresen félretenni a nyugdíjas éveikre. A nógrádiak számítanak leginkább az állami nyugdíjra, az öngondoskodók aránya Vas megyében a legmagasabb
A kutatásban résztvevőktől megkérdezték, hogy szerintük kinek kell gondoskodnia a megfelelő nyugdíjellátásukról. Saját felelősségüket legnagyobb arányban a Vas megyében élők jelölték meg, ám még ott is csak 50,8 százalék véli úgy, hogy a nyugdíjat nem várhatják csak az államtól. Ezzel szemben a Nógrád megyében élők csupán 39,9 százaléka szerint elengedhetetlen, hogy rendelkezzenek nyugdíjcélú megtakarítással, és 48,6 százalékuk úgy gondolja, hogy az időskori ellátás fedezetének előteremtése kizárólag állami feladat, hiszen „ezért fizetjük az adókat és járulékokat”- vélik. Ez utóbbi választ egyébként kizárólag a Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben élők jelölték meg többször, mint „a nyugdíj közös – egyéni és állami – felelősség” választ.
A nyugdíjrendszer így omolhat össze...
Nyugdíjrendszer
Rohamosan öregszik a fejlett világ társadalma, köztük Magyarországé is!Az előrejelzések szerint nyugdíjrendszerünk 2030-2040-re fenntarthatatlanná válhat. A kormányzati előrejelzések szerint ugyanis ekkorra a nyugdíjra jogosultak száma meghaladja majd a munkaképes korúak 40 százalékát. Ekkor vonulnak nyugdíjba a ma 40 év körüliek, de nem csak őket és a fiatalabbakat érinti a probléma, hanem azokat is, akik 2040-ban már évek óta nyugdíjban vannak ekkor, hiszen az ő járadékaikat is még hosszú éveken át biztosítani kell.
A jelenlegi felosztó-kirovó rendszerben az állam ekkor már valószínűleg nem lesz képes ellátni azokat, akik nem foglalkoznak az öngondoskodás kérdésével !
A probléma az évek múlásával tovább nő. Jelenleg még 1,3 aktív korú jut egy nyugdíjasra, 2040-2050-re viszont, amikor a mai 30+ korosztály megy nyugdíjba, ez az arány még rosszabb lesz. Egy aktív kereső már két nyugdíjast fog eltartani az Eurostat előrejelzése szerint.
A jelenlegi nyugdíjkorhatár 65 év. Egy átlagos férfi vagy nő e kor után az Eurostat becslése szerint hazánkban várhatóan még 16 évet él.
Ez a szám azonban évente nagyjából 0,1-gyel nő. Vagyis az, akinek még 30 éve van hátra a nyugdíjig, ha marad a jelenlegi korhatár, nem 16, hanem körülbelül 19 évet fog nyugdíjban eltölteni.
Mindez jelentős társadalmi-gazdasági problémát okoz majd. Ráadásul nem csupán rendszerszintű gondokkal kell szembenézni, az egyéni életstratégiákba is be kellene illeszteni az időskorról való gondoskodást.
A demográfiai változások egyik következménye, hogy az állampolgárok a nyugdíjba vonulásuk után egyre kisebb járadékra számíthatnak.
Az Európai Unió 2012-ben kiadott előrejelzése szerint 2050-ben egy átlagos magyar állampolgár a korábbi keresetének a 65,5 százalékát fogja kézhez kapni nyugdíjként. Az átlagbér esetén ma nyugdíjba menetelkor 17 százalékos bevételkieséssel kell számolni, ez a különbség több mint a duplájára emelkedhet a következő évtizedekben. Ez azt jelenti, hogy ma egy 225 ezer forintos bruttó átlagbér után hozzávetőlegesen 124 ezer forintos nyugdíjat kaphat egy idős ember, a juttatás 2050-ben ugyanilyen átlagbér mellett már csak 98 ezer forint lesz.
A 26 ezer forintnyi különbséget tehát pótolni kell majd valamiből, ha az idős ember ragaszkodik a korábban megszokott életszínvonalának fenntartásához. Ennyit azonban nem elég félretenni, hiszen időközben az inflációval is számolni kell. Kalkulációi szerint, ha egy átlagos keresettel rendelkező állampolgár a jelenlegi átlagbér esetén kézhez kapott körülbelül 150 000 forintból szeretne nyugdíjas korában is megélni, akkor havonta mintegy 52 000 forinttal kell majd kipótolnia nyugdíját. Ha 16 nyugdíjasként eltöltött évvel számolunk, ez azt jelenti, hogy kb: 10 000 000 forintot kell összegyűjtenie.
Ennek a megtakarításnak az összegyűjtését érdemes minél korábban elkezdeni. A legideálisabb egyéni stratégia az volna, ha a fiatalok már pályakezdő koruktól félretennének egy keveset a nyugdíjas éveikre. Minél előbb kezd valaki spórolni, annál kevesebbet kell megtakarítania havonta.
Európa lakosságának elöregedése
Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nincs, ami igazán megállíthatná Európa lakosságának elöregedését.
Nyilvánvaló, hogy ugyanolyan színvonalon a társadalom nem lesz képes kétszer annyi nyugdíjast eltartani.Mi lehet akkor a megoldás?
Magyarországon is egyre többen keresik a lehetséges megtakarítási formákat, melyek majd nyugdíjas éveikben jelenthetnek segítséget. A biztosítási piacon idén megjelent nyugdíjbiztosítás pl. erre a problémára kínál megoldást.
„Azzal a jelenleg még dolgozó éveikben lévők is tisztában vannak, hogy kizárólag az öregségi nyugdíjra már nem alapozhatják nyugdíjas éveik anyagi biztonságát. „Az Európai Unió 2012-es tanulmánya többek között éppen arra világít rá, hogy a jelen helyzet nem tükrözi hűen a jövőbeli várakozásokat.
A kedvezőtlen demográfiai trend alapján a tanulmány azt vetítette előre, hogy 2060-ra mostanihoz képest több, mint kétszer annyi nyugdíjas korú személy fog jutni a 65 év alatti társadalomra Magyarországon.
Ugyanolyan nyugdíjszolgáltatást pedig nyilván nem várhatunk kétszer annyi nyugdíjas részére.
Az öngondoskodás az elmúlt években egyre kiemeltebb szerephez jut és remélhetőleg ez így marad a jövőben is. Ezt az érezhető törekvést immár az állam is támogatja, hiszen, ha csak a nyugdíjbiztosítást nézzük, 130 ezer forint értékben kaphatnak jóváírást személyi jövedelemadójuk terhére.
Nemzetközi összehasonlítás, hol mennyi az átlag nyugdíj és igazából mennyire is lenne szükség.
Nyugdíj Szükséglet Különbözet
Európai fiatalok egynegyede takarékoskodik a nyugdíjas korára
A 20 és 30 év közötti európai fiatalok egynegyede rendszeresen
takarékoskodik nyugdíjas korára, további 41 százalékuk pedig tervezi ezt.
Az egyes országok között nagy a szóródás. Magyarországon az átlagos 41 százalékkal szemben 54 százalék szeretne megtakarítani. Németországban ez az arány 23 százalék.
A fiatalok olyan rugalmas megtakarítási eszközt szeretnének, amelyet a munkahelyük megváltoztatásakor magukkal vihetnek, az abban összegyűlt megtakarítással együtt, illetve, a saját megtakarításukat a munkaadójuk ugyanakkora összeggel támogatná. Ehhez pedig állami adókedvezményt is elvárnának.
Az egyes országok között nagy a szóródás. Magyarországon az átlagos 41 százalékkal szemben 54 százalék szeretne megtakarítani. Németországban ez az arány 23 százalék.
A fiatalok olyan rugalmas megtakarítási eszközt szeretnének, amelyet a munkahelyük megváltoztatásakor magukkal vihetnek, az abban összegyűlt megtakarítással együtt, illetve, a saját megtakarításukat a munkaadójuk ugyanakkora összeggel támogatná. Ehhez pedig állami adókedvezményt is elvárnának.
Alacsony banki kamat következménye
A banki kamatok, az állampapírok hozamainak csökkenésével új utakat kell
keresni megtakarításaink értékének a megőrzéséhez. Az elmúlt években a
forintban megtakarítók nagyon alacsony kockázattal („kockázatmentesen")
tudták a pénzük értékállóságát biztosítani. Ez a helyzet most változni
látszik.
A bankbetétek kamatai, mindenkor követve a rövid állampapírhozamokat, a mélybe csúsztak, és tekintve a banki költségeket, illetve a jelenleg kismértékű, de a jövőben várhatóan növekvő inflációt, a bankban tartott pénznél előfordulhat, hogy rövidebb-hosszabb idő után nem éri azt, mint amit a bankban való elhelyezésekor ért!!
A hazai állampapírok és a bankbetétek kamatai sokáig magas
reálhozamot tartalmaztak, azaz a megtakarító kényelmes helyzetben volt. A
rendszerváltás óta eltelt több mint húsz évben reálhozamot lehetett
elérni a magyar állampapírokban és a bankbetétekkel is.
Radikális változás következett be a magyar jegybank kamatpolitikájában! A kamatcsökkentések nemhogy elindultak, de gőzerővel folytatódnak. A jegybank mintha tesztelné, hogy mennyire alacsony az a mérték, ahol a kamatokat tarthatja.
A forintbefektetőknek a helyzete ezzel jelentősen megváltozott: a reálkamat, illetve a reálhozam könnyedén eltűnhet. Előállhat az a helyzet, hogy a pénzünkért nem kapunk semmit! „Valamit tehát kezdeni kell" ezzel a helyzettel, a megtakarított pénz értékállóságát biztosítani kellene.
Mit tegyünk? Első
feladatként, törekedve a pénz értékének a megőrzésére, körültekintően
el kell dönteni, hogy mennyi pénzt szánunk a közeljövőben esedékes
kiadásainkra és mennyit a távolabbiakra. A rövid távú pénzeket továbbra
is valószínűleg bankbetétben fogjuk tartani még akkor is, ha annak az értékállóságát
nem tudjuk biztosítani. A hosszabb távú, egy-három-öt éves
megtakarításokat vagy az egészen hosszú távúakat már be kell fektetni.
Ez pedig - főként azoknak, akik nem foglalkoztak ilyennel az elmúlt
években - nem könnyű feladat.
A második feladat a befektetési döntések meghozatala. Mindenekelőtt keresni kell egy olyan partnert, akinek a szakértelmében és tisztességességében megbízunk. Nincs ennél nehezebb helyzet. A pénzügyek diszkréciót követelnek mindenhol a világon, a magyar pedig az átlagosnál is visszafogottabb. Jól mutatja mindezt, hogy nagyon nehezen vált bankot, befektetési szolgáltatót még akkor is, ha elégedetlen.
A bankbetétek kamatai, mindenkor követve a rövid állampapírhozamokat, a mélybe csúsztak, és tekintve a banki költségeket, illetve a jelenleg kismértékű, de a jövőben várhatóan növekvő inflációt, a bankban tartott pénznél előfordulhat, hogy rövidebb-hosszabb idő után nem éri azt, mint amit a bankban való elhelyezésekor ért!!
Radikális változás következett be a magyar jegybank kamatpolitikájában! A kamatcsökkentések nemhogy elindultak, de gőzerővel folytatódnak. A jegybank mintha tesztelné, hogy mennyire alacsony az a mérték, ahol a kamatokat tarthatja.
A forintbefektetőknek a helyzete ezzel jelentősen megváltozott: a reálkamat, illetve a reálhozam könnyedén eltűnhet. Előállhat az a helyzet, hogy a pénzünkért nem kapunk semmit! „Valamit tehát kezdeni kell" ezzel a helyzettel, a megtakarított pénz értékállóságát biztosítani kellene.
A második feladat a befektetési döntések meghozatala. Mindenekelőtt keresni kell egy olyan partnert, akinek a szakértelmében és tisztességességében megbízunk. Nincs ennél nehezebb helyzet. A pénzügyek diszkréciót követelnek mindenhol a világon, a magyar pedig az átlagosnál is visszafogottabb. Jól mutatja mindezt, hogy nagyon nehezen vált bankot, befektetési szolgáltatót még akkor is, ha elégedetlen.
Japánban másképpen működnek a dolgok...
Magyarország nem ebben a helyzetben van !
Alkalmazottként sok japán évről évre többet keres, valamint gyakran állnak munkába nyugdíjazásuk után is. Így sokuknak sikerül jelentősebb megtakarításokra szert tennie. Ezt a pénzt kétféle módon tudják kezelni: vagy hozzá sem nyúlnak a nehezen megkuporgatott összeghez, vagy, mivel már nem kell idősebb gyermekeik miatt aggódniuk, és ők maguk is viszonylag bebiztosítva érzik magukat, nagyobb összegeket költenek luxus dolgokra.
Körülbelül 30 millió idős ember él Japánban, az első baby-boom során születettek mostanában vonulnak illetve vonultak nyugdíjba. Ez a generáció uralja jelenleg Japán megtakarításainak 85%-át, egyes számítások szerint pedig 2015-re az összes kiadás egynegyedéért is ők felelnek majd. Olyan fogyasztói réteget alkotnak, akik rengeteg pénzzel rendelkeznek, és ezt nem sajnálják magukra költeni. Nem véletlen hát, hogy rengeteg szolgáltató talál ki olyan terméket, amivel megpróbálja megfogni őket.
A luxuscikkek piaca különösképpen erősnek bizonyul. Az ebben működő vállalatok külön az idősek számára alkotott katalógusokkal és weboldalakkal rukkolnak elő. Az idősek gyakran költik a pénzüket jó borokra, ékszerekre, a nők modernebb háztartási eszközökre, a férfiak elektronikai berendezésekre áldoznak többet. Megszületett például az idősek igényeihez igazított okos telefon, ami nagy kijelzővel és gombokkal rendelkezik a könnyű használhatóság érdekében. Habár manapság már mindenkinek van mobilja Japánban is, tehát az eladások csökkennek ebben az iparágban, az időseknek tervezett mobilokból szép számmal fogy.
A Tokió több pontján is felbukkanó Ueshima kávézók, habár az üzemeltetők konkrétan nem ismerik el, leginkább az idősek igényeihez igazodnak. Ezt rejtett módon kénytelenek véghezvinni, hogy a nyugdíjasok ne gondolhassák azt, hogy kedvenc kávézójuk napközivé vált: például nagyobbak az írásjelek, az ételek nem túl kemények, a polcok pedig alacsonyabban helyezkednek el, hogy könnyen elérhessék őket. Az idősek rétegének közvetlen „támadása” nem működhetne, így hát egyre több bolt igyekszik ezekkel az apró, titkos műveletekkel hatni rájuk.
Nem elhanyagolandó az utazás kérdése sem. Bizonyos utazási irodák olyan utakkal rukkolnak elő, amik teljes mértékben az idősek igényeit és kényelmét szolgálják. Ezek gyakran magukban foglalnak bizonyos előzetes felkészítést is: egy nemrég történt svéd körutazás előtt a részt vevők olyan témákról hallgattak kisebb előadásokat, mint a bor, a svéd opera és a fotózás. Egy japán vállalat pedig olyan szoftvert fejlesztett ki, amivel az idősebbek útjuk előtt némi angoltudásra tehetnek szert. Jól járnak a nevesebb szállodaláncok is, mivel a tehetős nyugdíjasok szívesen fizetnek többet a luxusszolgáltatásokért.
Az egészségbiztosítói, pénzügyi és befektetési szolgáltatók is igyekeznek a boom-generációra szabni szolgáltatásaikat: léteznek biztosítók, akik külön az idősekre szabott biztosításokkal rukkolnak elő. Az effajta újítások igen népszerűnek bizonyulnak, és arra buzdítják a nemzeti vállalatokat is, hogy ugyanígy járjanak el saját termékeikkel.
Magyarország nem ebben a helyzetben van!
Figyelem ! Magyarországon is volt baby-boom, és ennyi a hasonlóság.
Ha szeretnél nyugdíjasként a világban utazni, szükséges, hogy rendszeresen megtakaríts egy kisebb összeget.
Alkalmazottként sok japán évről évre többet keres, valamint gyakran állnak munkába nyugdíjazásuk után is. Így sokuknak sikerül jelentősebb megtakarításokra szert tennie. Ezt a pénzt kétféle módon tudják kezelni: vagy hozzá sem nyúlnak a nehezen megkuporgatott összeghez, vagy, mivel már nem kell idősebb gyermekeik miatt aggódniuk, és ők maguk is viszonylag bebiztosítva érzik magukat, nagyobb összegeket költenek luxus dolgokra.
Körülbelül 30 millió idős ember él Japánban, az első baby-boom során születettek mostanában vonulnak illetve vonultak nyugdíjba. Ez a generáció uralja jelenleg Japán megtakarításainak 85%-át, egyes számítások szerint pedig 2015-re az összes kiadás egynegyedéért is ők felelnek majd. Olyan fogyasztói réteget alkotnak, akik rengeteg pénzzel rendelkeznek, és ezt nem sajnálják magukra költeni. Nem véletlen hát, hogy rengeteg szolgáltató talál ki olyan terméket, amivel megpróbálja megfogni őket.
A luxuscikkek piaca különösképpen erősnek bizonyul. Az ebben működő vállalatok külön az idősek számára alkotott katalógusokkal és weboldalakkal rukkolnak elő. Az idősek gyakran költik a pénzüket jó borokra, ékszerekre, a nők modernebb háztartási eszközökre, a férfiak elektronikai berendezésekre áldoznak többet. Megszületett például az idősek igényeihez igazított okos telefon, ami nagy kijelzővel és gombokkal rendelkezik a könnyű használhatóság érdekében. Habár manapság már mindenkinek van mobilja Japánban is, tehát az eladások csökkennek ebben az iparágban, az időseknek tervezett mobilokból szép számmal fogy.
A Tokió több pontján is felbukkanó Ueshima kávézók, habár az üzemeltetők konkrétan nem ismerik el, leginkább az idősek igényeihez igazodnak. Ezt rejtett módon kénytelenek véghezvinni, hogy a nyugdíjasok ne gondolhassák azt, hogy kedvenc kávézójuk napközivé vált: például nagyobbak az írásjelek, az ételek nem túl kemények, a polcok pedig alacsonyabban helyezkednek el, hogy könnyen elérhessék őket. Az idősek rétegének közvetlen „támadása” nem működhetne, így hát egyre több bolt igyekszik ezekkel az apró, titkos műveletekkel hatni rájuk.
 |
| japán turisták |
Nem elhanyagolandó az utazás kérdése sem. Bizonyos utazási irodák olyan utakkal rukkolnak elő, amik teljes mértékben az idősek igényeit és kényelmét szolgálják. Ezek gyakran magukban foglalnak bizonyos előzetes felkészítést is: egy nemrég történt svéd körutazás előtt a részt vevők olyan témákról hallgattak kisebb előadásokat, mint a bor, a svéd opera és a fotózás. Egy japán vállalat pedig olyan szoftvert fejlesztett ki, amivel az idősebbek útjuk előtt némi angoltudásra tehetnek szert. Jól járnak a nevesebb szállodaláncok is, mivel a tehetős nyugdíjasok szívesen fizetnek többet a luxusszolgáltatásokért.
 |
| japán turisták |
Az egészségbiztosítói, pénzügyi és befektetési szolgáltatók is igyekeznek a boom-generációra szabni szolgáltatásaikat: léteznek biztosítók, akik külön az idősekre szabott biztosításokkal rukkolnak elő. Az effajta újítások igen népszerűnek bizonyulnak, és arra buzdítják a nemzeti vállalatokat is, hogy ugyanígy járjanak el saját termékeikkel.
Magyarország nem ebben a helyzetben van!
Figyelem ! Magyarországon is volt baby-boom, és ennyi a hasonlóság.
Ha szeretnél nyugdíjasként a világban utazni, szükséges, hogy rendszeresen megtakaríts egy kisebb összeget.
Nyugdíj - pénzügyi tájékozottság
Nyugdíj
Nektek mi jut erről a szóról az eszetekbe?
Nekem az hogy kapok fizetést az államtól minden
hónapban, és azt csinálok a szabadidőmmel amit csak akarok. Ledolgoztam a 40 évemet, és jöhet a jól megérdemelt pihenés,
vagy unokázás vagy akármi más. Mióta élek, ezt láttam a családban, ismerősöknél
és mindenhol. Ez volt a dolgok rendje.
 |
| nyugdíj |
Aztán jött a megdöbbentő felismerés: NEM LESZ
NYUGDÍJ.
Pontosabban lesz, de olyan minimális, ami már
a mai megélhetésnek is csak egy minimális részét fedezné. Amikor ezzel
szembesültem, akkor egy világ omlott össze bennem. Ha nem lesz nyugdíj , akkor
mit fogok csinálni? Rögtön elkezdtem keresni a megoldásokat és kifogásokat. Hozzáteszem kifogásokat könnyebben találtam.
Az egyik legjobb : Ó hát olyan magas lesz a nyugdíj kórhatár, hogy meg se fogom
élni. :) Ettől meg is nyugodtam egy
percre. De aztán rájöttem hogy, ez azért annyira nem jó dolog. És mi lesz ha
még is megélem? Így hát tovább gondolkodtam. Nyerni kéne a lottón. Ez az. Ez
megoldaná minden gondomat. Vettem is gyorsan egy szelvényt, de még egy kettesem
se lett. A sikerélmény elmaradása hamar el is vette a kedvemet
szerencsejátéktól. Úgy látszik ez se működik.
Miközben kerestem a megoldást, utána néztem hogy
miért kerül a világ ebbe a szituációba és a következőket találtam.
Egyes országokban nem létezik nyugdíj. Ott az
idősöket, a családtagoknak kell ellátnia és eltartania. Németország létrejötte
utána Bismarck vezette be állami szinten a nyugdíjat, ami nagyon jól működött,
mert:
·
a népesség roham léptekben növekedett (egy
családban 8-10 gyerek is született);
·
az
átlagéletkor alacsony volt, ennek megfelelően az aktív lakosság lélekszáma is
magas volt;
·
a
várható élettartam akkoriban kb. 45 év volt (aki megélte az 50. születésnapját,
már idős embernek számított);
a nyugdíjkorhatárt 65-70 éves korra állapították
meg, így nagyon-nagyon kevesen voltak, akik nyugdíjasok lehettek.
A fentiek miatt a rendszer önfenntartóvá vált,
ugyanis sokkal többen fizettek be, mint amennyit ki kellett fizetni az akkori
nyugdíjasoknak. Ezáltal Bismarck, illetve az akkori német állam úgy jutott
többletbevételhez, hogy a népnek azt mondták, pénzt fognak adni - így jutott
pénz fegyverkezni, háborúzni is. Ezt a modell nem sokkal később más országok is
átvették, köztük hazánk is.
Időközben azonban a tudomány és
technika fejlődésének köszönhetően az emberek egyre tovább élnek, élhetnek. Egyre
többen élik meg a nyugdíj korhatárt.
 |
| nyugdij |
Ehhez még társult a két világháború
által az aktív korúak körében végrehajtott pusztítás is: több millió értékes
emberélet veszett oda, így jelentősen lecsökkent azok létszáma, akik
befizetéseikkel életben tudták tartani ezt a rendszert.
Így a bismarcki felosztó-kirovó
rendszer törékeny egyensúlyi állapotba került: manapság már kb. 2,5 aktív
dolgozó befizetései finanszírozzák egy nyugdíjas ellátását. Ezt az egyensúlyi
állapotot több tényező rontja:
·
II.
világháború utáni népességrobbanás generációjának tagjai (hazánkban: Ratkó-korszak
gyermekei) pár év múlva tömegesen érik el a nyugdíjkorhatárt, mennek nyugdíjba;
·
a fiatalok
egyre később lépnek a munkaerőpiacra, egyre tovább tanulnak, kitolódik a
pályakezdés időpontja;
·
Magyarországon
az aktív népesség jelentős hányada csupán minimálbérre van bejelentve, ami
minimális járulékfizetéssel (és a későbbiekben minimális összegű nyugdíjjal)
jár együtt;
·
a fenti
problémát tovább súlyosbítja, hogy hazánkban az aktív korú (15-60 éves
korosztály) népesség csak kb. 50-60%-a dolgozik;
·
a
családokban átlagosan legfeljebb 1-2 gyermek születik, ami hosszútávon
demográfiai problémát, népességcsökkenést eredményez.
·
egyre többen
vállalnak külföldön munkát.
Összegezve
tehát, szembe kel nézünk azzal a ténnyel, hogy nagyon minimális nyugdíjat
fogunk kapni és magunknak kell megoldani
a nyugdíjas éveink finanszírozását.
Hogy
milyen lehetőségeink vannak az öngondoskodásra, arról a következő bejegyzésben
írok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)